Pilisszentkereszti Szentkút
Az pilisszentkereszti szentkút tisztelete az 1860-70-es években keletkezett.
A plébánia Historia Domusa szerint: Erdei Matild csobánkai 19 éves leány, 1949. május 3-án a pilisszentkereszti Szentkútnál csodálatos módon súlyos bénulásából meggyógyult.
Sarlós Boldogasszony ünnepén ünnepi szentmisét tartanak a Szentkútnál, mely zarándokutak (Mária út, Magyar zarándokút) és túra utak (sárga kereszt) fontos állomása is.
"A pilisszentkereszti Szentkút létezésére vonatkozó első közlés a XX. század elején, Borovszky megyei monográfiájában bukkant fel, mely a helyet a település természeti nevezetességei között említi meg. Egy 1913-ban megjelent, Pilisszentkeresztet bemutató kis könyv (Szűcs Gyula) már bővebben írt: a "Szentkút a pomázi kocsiúttól balra, a szőlőkbe vezető kocsiúton található”.
E rendben tartott, be is kerített forrást, amely fölé a község kis kápolnafélét is emeltetett, nem csak Pilisszentkereszt, de az egész vidék csodatévő helynek ismeri.
Némelyek fehér galambot láttak vizében fürödni, mások Mária képét látták benne." Amióta vizétől néhányan meggyógyultak, "szent helynek" mondják, s évről évre nagyobb gondozásban részesítik. Vizét más megyékbe is hordják.
A helyiek tiszteletében az 1858-as lourdes-i események hatása világosan látszik: minden évben a jelenések napjain imádkozva, közösen keresik fel a forrást.
Forrás: Soós Sándor: Szent helyek - csodatevő források)